A John Wick-filmek kicsit külön műfajt jelentenek az akcióthrillerek világában. Kitalált közeg, melyben egy rejtélyes és mindenható legfelső kör irányítja a világ legnagyobb maffia-szervezeteit. Nekik mindenkinek engedelmeskednie kell. A hálózatuk Continentál szállodákban testesül meg, ahol a legfontosabb találkozóik, megbeszéléseik és egyeztetéseik is zajlanak. Hatáskörük globális és bérgyilkosokra épül, akik bizonyos összegekért bárkit képesek megölni. Azaz csak majdnem bárkit, mert közülük a legjobbat nem tudják likvidálni. Ő Jardani Jovonovich azaz John Wick (Keanu Reeves) más nevén a Rémkirály.

A kaszkadőrből lett rendező, Chad Stahelski negyedszer is elkészítette John Wick sztoriját a rajongók hatalmas örömére. Mivel magam is hardcore Wick-rajongó volnék, nagyon vártam már ezt a legújabb epizódot (akár csak a legelsőt 2014-ben, majd a 2017-es és a 2019-es részeket is). Eddig a második rész volt a kedvencem, mert ennek a sztoriját találtam a leginkább kidolgozottnak (és hihetőnek) illetve ebben találtam a legjobb verekedési jeleneteket is. Ezüst érmet kapott tőlem a legelső rész, mert mégis csak az volt az ütős "nyitány". 

Amikor viszont a harmadik részben beadták, hogy a felső körnél is magasabban elhelyezkedő szuper-főnök egy sivatagban sátorozó arab, aki a Szaharában kempingezve irányítja rendszerét, akkor a franchise kissé vesztett nálam a magasságából. De összességében azért a harmadik fejezet is nagyon rendben volt, hiszen megismertük belőle például John Wick múltját, fehéroroszországi származását és valódi nevét is: Jardani Jovanovich. 

Maga a karakter egy jelenség: a legyőzhetetlen, kőkemény és férfias hitman, aki ugyanolyan jól verekszik, ahogyan lő és bármit kibír. John Wick csontjai törhetetlenek, akármilyen magasból is zuhan alá (vagy gázolják el), amellett sebei mindig begyógyulnak és soha senki nem tudja őt fejen-találni. A John Wick filmekben két dolog soha nem történik meg: soha nem lép közbe rendőr (még ha rommá is lőnek egy komplett városrészt) és John Wick soha de soha nem mutatkozik öltöny nélkül. (Mondjuk nem is tudnám elképzelni melegítőben.) A karakter egy sajátos világban mozog, melyet hitman-ek alkotnak és amelyet a rejtélyes felső kör igazgat (12 taggal). Van adminisztrációs központjuk (tetovált titkárnőkkel) continental hoteljük New Yorkban (és mint kiderült szerte a világban) illetve telefonos hálózatuk, melyen folyamatosan kiközvetítik bérgyilkosaiknak, hogy kiket mennyiért lehet megölni. Ebben a világban Wick a rémkirály a legsikeresebb hitman, akit mindenki ismer. Bevallom nekem tetszik ez az egész őrültség és az is, hogy afféle levezető lelki boksz-zsákként használhatom a Wick filmeket, mintha egy edzőteremben püfölve valamit, szabadulnék meg az egész heti frusztrációimtól. 

A negyedik epizód megtekintése előtt újra végignéztem a három előzmény fejezetet és megtisztult nyitottsággal fészkeltem be magam kedvenc mozim kedvenc székébe egy nagy adag popcorn társaságában. A vak pasas, Caine (Donnie Yen) alias Chirrut Imwe (Rogue One [Star Wars]) alakja volt az első, amin kicsit fennakadtam, mert bár összetett személyiséget tettek mögé, nagyon eldobták a kalapácsot a temérdek hiteltelenséggel vele kapcsolatban. Aztán jött a sztori zagyvasága és a szokatlanul sok magasból lezuhanás, elgázolás. Ezúttal a gyenge alapsztorit nem kompenzálta színvonalas akció-orgia és bár Keanu Reeves ezúttal is zseniális, a forgatókönyv illetve rendezés haloványsága lerontja a végeredményt.

Ugyanakkor Ian McShane most is ragyogó (mint igazgató), Lance Reddick felbukkanása pedig szívbemarkoló, hiszen eszünkbe juttatja, hogy csak pár éve halt meg (2023 március 17-én). Sajnálatos, hogy Laurence Fishburne is nagyon kevés játékidőt kap, pedig sokat emelhetett volna a film színvonalán. A 32 éves (viszont 191 centis) Bill Skarsgard túlságosan pelyhesnek tűnik ahhoz, hogy a fő-gonosz szerepében hiteles legyen. Mindezek mellett jó a film képi világa, temérdek élvezetes hátteret kapunk például Párizsról és a város különleges fényeiről.

A negyedik epizód azonban sajnos elmarad nálam a továbbra is aranyérmes második résztől és igazság szerint az elsőtől is. A legnagyobb gáz a film vége, mely érthetetlen módon felrúg minden "Wickséget" és annyira gagyi, hogy nem is lehet komolyan venni. Szomorú, hogy így zárták le nem csak a filmet, de az egész franchise-t is. Ám még így is megkapja a 4 csillagot, ahogyan a franchise minden eddigi fejezet (az első két epizód a 4 és fél csillagot is)

Bevallom kedvenc filmjeim közé tartozik Bryan Singer 2008-as háborús drámája a Valkűr (Valkyrie) Tom Cruise főszereplésével, mert teljes egészében valós és megtörtént eseményeken alapszik élvezetes, egyedi kivitelben, nagyszerű alakításokkal és rendezéssel.

A kép forrása: uproxx.com

A második világháború egy legpusztítóbb évében, egészen pontosan 1944 július 20-án egy bizonyos Claus Schenk von Stauffenberg ezredes egy kiterjedt összeesküvés kulcsembereként táskabombát robbantott Adolf Hitler Kelet-poroszországi főhadiszállásán Rastenburgban. A bomba nem ölte meg Hitlert de az összeesküvés jelezte a német tábornoki kar megosztottságát és ellenzék meglétét Németországban.

A helyszín a híres Farkasverem, ahol a Führer sokat tartózkodott és amelyet önmagáról nevezett el, hiszen gyakran használta álnévként a "Herr Wolf" megszólítást mivel keresztneve az Adolf az ófelnémet Athalwolf névből ered ami "nemes farkast" jelent. Ennek megfelelően a Farkasverem is az ő kis privát búvóhelyeként funkcionált az ő értelmezésében, ahol nagyratörő tervein dolgozhatott a Szovjetunió legyőzését előkészítve. 

A film bemutatja az előzményeket: Stauffenberg (Tom Cruise) előéletét, azt a folyamatot ahogyan csalódik a Füherben és ahogyan megérik benne, hogy meg kell állítania Németország elpusztulását. Afrikában ugyan súlyosan megsérül: elveszítve jobb kézfejét és bal szemét (illetve két ujját a bal kezén), mégsem tesz le arról, hogy részese legyen a Hitler elleni összeesküvésnek. Még úgy sem, hogy családja: kisgyermekei és szerető felesége hazavárják. Ő a hazájára és nem önmagára gondolva kapcsolatba lép Tresckow (Kenneth Branagh) és Olbricht (Bill Nighy) tábornokokkal, majd megismeri az összeesküvők vezetőit is: Beck és Witzleben nyugalmazott tábornokokat illetve Carl Goerdelert (Kevin McNally), akit Hitler helyére szánnak, ha sikerül a merénylet. Először ugyan nem tesznek rá jó benyomást (főleg a beképzelt Goerdeler) de később mégis csatlakozik hozzájuk. 

A kép forrása: imdb.com

Az összeesküvés azért különleges, mert egy olyan haditervre épül (ennek neve a Valkűr), melyet maga Adolf Hitler hagy jóvá, nem tudván hogy azt átírták egy ellene és az SS ellen végrehajtandó hadmozdulattá. A film egyik legfeszültebb jelenete, amikor Stauffenberg ezt követően elhelyezi a táskát a Farkasveremben abban a helyiségben ahol a megbeszélést aznap tartják Rastenburgban. A Führer nem áll ugyan messze a táskától, de azt egy tiszt sajnos arréb helyezi miután Stauffenberg elhagyja a szobát. A detonáció bekövetkezik és az ezredes sikeresen távozik, miközben meggyőződése, hogy Hitler belehalt a robbanásba. Ezt követően az események két szálon futnak: egyrészt láthatjuk ahogyan Hitler túléli a merényletet kisebb sérülésekkel, majd parancsokat ad a tettesek felderítésére, miközben Stauffenberg és az összeesküvők is bemutatásra kerülnek, ahogyan próbálják mozgósítani a tartalék hadsereget a hatalomátvételre.

Az események két tiszt fellépését követően fordulnak katasztrofális irányba: egyikük Otto Ernst Remer őrnagy (Thomas Kretschmann), aki a tartalékhadsereg tisztjeként szembefordul az összeesküvőkkel, kitartva Göbbels és Hitler mellett, másikuk Friedrich Fromm tábornok (Tom Wilkinson) aki miután megtudja hogy él Hitler, azonnal elfogatja az összeesküvők vezetőit és Stauffenberget. Innentől kezdve a tragikus vég sajnos elkerülhetetlen, az összeesküvőket Fromm kivégezteti, de később ő sem kerüli el a tisztogatást: Hitler ugyanis gyanúsnak találja szerepét és kivégezteti alig 8 hónappal a rastenburgi eseményeket követően. 

A kép forrása: thewrap.com

Kiváló a film rendezése és nagyon jó alakítást láthatunk Tom Cruise-tól is. A cselekménysor követi a valós történelmi eseményeket, azoknak mindenben megfelel. Külön értéke a filmnek Rastenburg bemutatása és a valós történelmi karakterek megjelenítése. Értékelésem mindezek miatt erős 4,5 csillag. Minden történelemszeretőnek ajánlom.

Több értelmezéssel bíró a blognév: a Wolfschanze (gyakran két "s" betűvel írva: Wolfsschanze) vagy "farkasverem" mely kifejezés utal egyrészt a farkasok lakhelyére, ahol meghúzzák magukat, melyet mindenáron védenek és amelyet  ugyanúgy életük színterének tekintenek mint jómagam a saját kis lakásomat (alkotó-teremet, saját kis farkas-odúmat). Jelenti még a kifejezés a második világháború egyik legfontosabb német főhadiszállásának nevét is Rastenburgban (ma Lengyelországban, akkoriban Kelet-Poroszországban) és ezen keresztül a történelem szeretetét, a történelmi témák, filmek iránti rajongást is. Végül harmadrészben a Wolfschanze a magányos farkasokra is utal, "akik" egyedül is boldogulnak saját világukban.